Helyi Téma:
Igazi művészlélek vagy, aki rengeteg zenei formációban bontakoztatja ki a tehetségét. Hogyan lehet ezeket jól összeegyeztetni, hogy mindegyik működjön?

Pápai Zsanett:
Nehezen, főként logisztikailag. A különböző zenei és összművészeti projektjeink kapcsán nagyon sok embernek az időbeosztását kell folyamatosan összehangolni, s ez nem könnyű.
Egyébként nagyon szeretem azt, hogy sokféle dolgot csinálok. Nem tudnám egy műfaj vagy irányzat mellett elkötelezni magam. Akik jazzénekesként ismertek meg, gyakran meglepődnek, amikor egy elektronikus formációban hallanak, vagy amikor koncerten megszólal mondjuk egy Doors szám. De számomra ezek teljesen természetesen adódó dolgok, mindig olyan zenét játszom, és azzal foglalkozom, ami éppen inspirál. Így nem meglepő, ha néha a filozófia vagy más művészeti ágak is bekúsznak az előadásainkba, műveinkbe.

HT:
A képeid között böngészve feltűnt, hogy volt annak idején egy kiállításod Franciaországban. A zene mellett ezek szerint festészettel is foglalkozol?

Pápai Zsanett:
Inkább múlt időben beszélnék erről, bár sose lehet tudni, mikor veszem újra elő az ecsetet – vagyis leginkább festőkést.
Akkoriban a Sorbonne-on tanultam filozófiát, s szerencsémre volt időm és terem emellett a festészettel foglalkozni – ami egyébként 16 éves korom óta az egyik nagy szerelmem.
Mióta hazajöttem, és a zenélésnek szenteltem magam, sűrűbb lett az életem, így azóta csak ritkán, egy-egy rövidebb elvonulás alkalmával festek.

HT:
Visszakanyarodva a zenéhez, nemrégiben alakult egy új formációd Imitation néven, ami egy art-pop zenekart takar. Honnan a név és miért pont ez az irányzat?

Pápai Zsanett:
Az art-pop több számomra fontos dolgot egyesít. Szeretek közvetlenül, személyesen és közérthetően szólni az emberekhez, amire a popzene lehetőséget ad. Ezen belül azt az igényesebb vonalat képviseljük, amelybe sok különböző zenei hatás belefér – a jazztől a kortárs komolyzenén át az electróig.
Attól is „art” a dolog, hogy mondanivalónkat nem csupán zenei eszközökkel fejezzük ki, hanem például vizuálisan is. Most jelent meg első videoklipünk, melyet Sin Olivér science art képzőművész barátommal együtt készítettünk. A klipbemutató bulit pedig – melyet a Katona József Színházban tartottunk múlt héten – Pálfalusi Zsolt filozofikus „performansza” nyitotta meg. Ez például egy olyan este volt, ahol – legalábbis számomra – nagyon élvezetesen sikerült megteremteni zene, vizualitás és gondolatiság egységét.
Az Imitation célja szerint a kifejezés lehetetlenségére reflektál. Arra az abszurd helyzetre, hogy valahányszor megpróbálunk kifejezni valamit, ez az aktus a külső szemlélő számára pusztán gesztusként, imitációként jelenik meg. Számomra nagyon fontos művészi eszköz az imitáció imitációja – ez a dalban és a klipben is lényeges szerepet játszik.

Rosta Nikolett Napsugár